Szlavkovszki Zsolt Gödöllőről indult, most a nemzetközi színpadok és manézsok várják. A légtornász, cirkuszművész azt mondja, félelem egyáltalán nincs benne, ambíció annál inkább.
Nyolc méter magasság a Fővárosi Nagycirkusz kupolájában. A reflektorfényben kirajzolódik egy tökéletes izomzatú, meztelen felsőtest, két karja diadalittasan tárul szét. A markáns arcél az égre néz, és az artista a tarkóján függve egy gurtnin, mintha lebegne, körbefordul a légtérben. Lábai spárgára nyílnak szét. Légiesen, finoman. Mi, gödöllőiek összenézünk: ez a Szlafi Zsolti! A mi Szlafi Zsoltink! Ebben a pillanatban nyílt színi taps az attrakció csúcspontján.
Szlavkovszki Zsolt cirkuszművészt nem könnyű Gödöllőn utolérni. Próbák, edzések, fellépések, külföldi vendégszereplések. De most végre időt szakított a Caravellában egy kávéra.
„Tőzsgyökeres gödöllői vagyok. A Grassalkovich SE-ben kezdtem sportakrobatikázni, akrobatikus tornázni hétéves koromban, Köhler Ákos és Köhler Viktória, valamint, Köhler Dezső és Alton Andrea kezei alatt. 15 évesen onnan mentem el az artistaképzőbe” – kezd bele karrierje történetébe a ma 25 éves fiatalember.
Az artistaszakma nem sport, hanem művészeti tevékenység –erre tanárai, akik maguk is artisták voltak valaha, felkészítették. De a sport jó fizikai alapot adott az artistaszakma sajátosságaihoz. Az artistaképző különleges középiskola: délelőtt edzés, gyakorlás, délután tanulás. Kemény kamaszélet. Légtornára és kézenállásra szakosodott, és hamar kiderült, hogy nagy tehetség. 16 évesen megnyerte az I. Légtornász Világbajnokságot.
A légtornászatban sok válfajt kipróbált, most a gurtnit részesíti előnyben. Ez csak külsejében hasonlít a bútorcipelő szalagra, valójában egy bivalyerős textil, amelybe végtagjaival kapaszkodhat. Ezt a gyakorlatát fejlesztette magas szintre. Az internet világában – mondja – nem könnyű olyat kitalálni, amit más még nem csinált. De törekedni kell rá, újszerű ötletet vagy változtatást bevinni az ismert gyakorlatok közé. És vegyíteni kell a lélegzetelállító, veszélyes elemeket a művészi mozdulatokkal. Ebben rejlik a nehézség és szépség.
Az ő számaiban biztosítókötelet nem használnak. „A veszélyérzetem magától, spontán elmúlt, amikor elkezdtem a légtornászást. És bár van veszély, mire a produkció színpadra kerül, akkorra a mozdulatsort már rutinfeladatként végzi el a testem. Emiatt nem is érzem veszélyesnek.”
Zsolt még soha nem esett le, sőt, a nagyobb sérülések, izom- vagy ízületi problémák is elkerülték. „Ehhez önfegyelemre van szükség. Egy légtornász, aki ekkora megterhelés alatt áll napi szinten, jobban odafigyel a testére. Mindig formában kell lenni. Próbák, edzések, helyes táplálkozás. De azért nem azonos az élsportolók terhelésével” – mondja Szlavkovszki Zsolt.
21 évesen kezdett el külföldön is dolgozni. Azt mondja, a cirkuszszakmán belül tágak a lehetőségek, a manézson túl ott vannak a rendezvények, színházak, tévéműsorok, koncertek. Légtornászok sok színpadon felbukkannak. Vincze Tünde, Zsolt korábbi edzője sok ilyen produkció munkatársa, sokszor dolgozik vele idehaza. A külföldi szereplés már keményebb dió. Szerencse is kell, önmenedzselés is. Volt már megkeresés, amely Instagramon keresztül érkezett, az ottani videók alapján. A külföld pedig a lehetőségek tárháza. Egynapos magánrendezvényektől évtizedes társulati szerződésekig terjed. Zsolt inkább rövidebb megbízásokat vállal. „Nálam a szakma csúcsa az, ha az ember egy színes pályafutást tud befutni, élvezni tudja a fellépéseit, és mindeközben egészséges tud maradni” – így fogalmazza meg hitvallását.
Zsolt már kilenc évvel ezelőtt megmutatta magát a tévében, a Kismenőkben. Legutóbb a Sztárban Sztár műsorában Dér Henivel ismertette meg a légtornászatot. „Nem gondolom, hogy ezek a szereplések megváltoztattak volna. De sok embert megismertem, és érdekes tapasztalás beletekinteni ebbe az úgynevezett celebvilágba.”
„Fontos, hogy megmaradjon a hagyományos, klasszikus cirkusz, de legalább olyan fontos, hogy folyamatos újító szellem uralkodjon ezen a műfajon” – így vélekedik a cirkuszról Zsolt.
A légtornászok, ellentétben a visszaszoruló állatszámokkal például, az új, modern, kortárs cirkuszok fontos szereplői. Zsoltot is rendszeresen foglalkoztatják, a decembert Angliában tölti egy karácsonyi színházi műsor vendégeként. És reméli, hogy még tizenöt évig a levegőben maradhat.
„A többit majd meglátjuk” –így búcsúzik.
