„A vívás mindig pozitív élményt nyújt”

Gémesi Csaba és Gémesi Levente, a MATE-GEAC vívószakosztályának vezetői | Fotó: Buza Zsófia
Gémesi Csaba és Gémesi Levente, a MATE-GEAC vívószakosztályának vezetői | Fotó: Buza Zsófia
Gémesi Levente és Gémesi Csaba a Bárdy Péter-díj idei két díjazottja
A gödöllői vívás hagyo­mányainak ápolásáért, a gödöllői vívósport nemzetközi szintre emeléséért és közösségépítő tevékenységük elismeréseként idén Gémesi Levente és Gémesi Csaba kapta meg a Bárdy Péter-díjat. E díjat a premontrei gimnázium egykori igazgatójának emlékére hozták létre volt kollégái, barátai. A díjazott edzőtestvérpárt, dr. Gémesi György polgármester két öccsét a díjátadó előtt kérdeztük.
Kezdjük a díj névadójával, Bárdy Péterrel! A premontrei gimnázium egykori igazgatója 2016-ban, 58 évesen hunyt el. Hogyan emlékeznek rá?

Gémesi Csaba:Bárdy Péterrel egészen a bölcsőtől az óvodán át az iskoláig együtt nevelkedtünk. Szomszédok voltunk, együtt játszottunk, együtt jártunk iskolába. Később elvált a pályánk, hiszen ő pedagógus lett, de aztán a versenyrendezés, a vívás kapcsán szorosan együttműködtünk. És természetesen a családdal is nagyon jó kapcsolatokat ápoltunk. Péter számomra egy ikon, csak összeszorult torokkal tudok emlékezni rá. Korán elment. Mindig az ölelés jut eszembe róla.

Gémesi Levente: – Én együtt jártam vele iskolába, alsó tagozatba. Majdnem azonos korúak voltunk, ő áprilisi születésű, én májusi. Édesanyám sokat volt kórházban, Péter édesanyja segített ki minket anyatejjel, így tejtestvéri kapcsolatban is voltunk. Később pedig mind a hat gyermekem a premontrei gimnáziumba járt. Ráadásul Péter egyik fia, Tamás az én fiammal, Csanáddal egy osztályba került, és a mai napig a legjobb barátok. Így a barátság öröklődött. 

Honnan származott az a gondolat, hogy a Gémesi család a vívás mellett teszi le a voksát a sportágak közül?

Gémesi Csaba: – Édesapánk, aki igaz magyar ember volt, két dolgot biztosan szeretett: a kardot és a lovat. Apánk Budapesten is tájékozódott arról, hogy lehetne gyermekeinek vívóleckéket adni. Benkő Tibor kezdte el végül az oktatást, és apánk kapott az alkalmon, mindegyikünket beíratott vívásra. Tibor bácsinak olyan vonz­ereje volt, hogy mindig kitartottunk mellette. 

Gémesi Levente: – Az egyetem jelenlegi főépületének kistornatermében kezdtünk sportolni, majd a nyolcvanas évek közepén lekerült a szakosztály a pincébe, és három évvel ezelőtt végre méltó helyre, a vívócsarnokba költözött a gödöllői vívósport.

Testvérük, dr. Gémesi György pol­gármester válogatott vívó volt, Gémesi Csanád pedig már két olimpiai éremmel is büszkélkedhet, egy bronz- és egy ezüstéremmel. A Gé­mesi családban kötelező vívni?

Gémesi Csaba: – Nem volt kötelező, és ma sem az. Az én gyermekeimnek természetesnek tűnt, hogy amikor mi mentünk edzésre, ők is jöttek utánunk. 

Gémesi Levente: – Csanád fiam gyermekei már járnak a minicsoportba. Ezt én alapítottam, vívás-előkészítéssel foglalkozunk ott a legkisebbek számára. És György bátyánk unokái is járnak hozzánk. 

Gémesi Csaba: – De nem mindenki. Az én unokáim más sportágat választottak.

Igaz az, hogy a vívás nagy fegyelmezettséget igényel?

Gémesi Csaba: – Azt mondanám, hogy a vívást tanulni kell. Technikai és egyben fizikai sport is. A tanulási készség a legfontosabb. Be kell egy gyereknek látnia, hogy ehhez valóban kell bizonyos fegyelem, és nemcsak a fegyverhasználat miatt, hanem a siker érdekében is.

Gémesi Levente: – És szeretném eloszlani azt a tévhitet, hogy mi csak a legjobb képességű gyerekekkel foglalkozunk. Aki szeretné kipróbálni, azt alkattól, magatartástól függetlenül szívesen látjuk. Hiszen ebben a korban, amikor elkezdik a vívást, még nem látszik, hogy a gyerek szeretne-e bajnok lenni, és lehet-e belőle bajnok. A vívás az eredményektől függetlenül is számos pozitív élményt fog adni az évek során.

Milyen változást hozott Gödöllő sportéletében az új vívócsarnok?

Gémesi Csaba: – Rendszerességet és jobb lehetőségeket. Jóval nagyobb lett a szakosztály létszáma, sokkal többen járnak. Nagyon jól be kell osztani az időt ahhoz, hogy elférjünk. Nagyon pozitív a hatás, és remélem, hogy ez a jövőben is így lesz. 

Gémesi Levente: – A MATE-GEAC vívószakosztályaként működünk. Az egyesület is hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években, és vívószakosztályunk is szinte megduplázódott, immár 210-220 fő között mozog a létszáma.

Hadd kérdezzem önöket civil életútjukról. Melyek voltak a legfontosabb csomópontok?

Gémesi Csaba: – A matematika és a fizika szeretete a családi fészekben is megvolt, hiszen édesapánk fizikus volt. Mi ezen az úton mentünk tovább. Én gépészmérnökként végeztem, és Paksra kerültem, a Paksi Atomerőműbe, ahol a reaktorfizikai osztályon működtem, önálló mérnök voltam, majd Budapesten, az Atomenergia Hivatalban dolgoztam. Később pedig a radioaktív hulladék kezelésével foglalkoztam. Innen mentem végül nyugdíjba. Mindig fontosnak tartottam, hogy a munkámat és a sportot szétválasszam. Nem volt olyan, hogy egyik helyen a másikra hivatkoztam. Előfordult, hogy külföldi verseny után hajnali háromkor értünk haza, és én reggel hét órakor már bent voltam a munkahelyemen. Soha nem hivatkoztam a vívásbeli elfoglaltságomra. És a mai napig nagyon szeretek lejárni a vívóterembe. Öt unokám van, ennek a fényében éldegélek.

Gémesi Levente: – Én is a műegyetemen végeztem, de én a közlekedést, ezen belül a vasutat választottam. A MÁV hivatali lépcsőjén lépkedve eljutottam  a vezérigazgatóságig, aztán a Közlekedési Főfelügyeletre kerültem vasúti hatósági szakértőként. A cégtábla mindig változott, most már minisztérium, és tavaly onnan mentem nyugdíjba. Nagyon szerettem ezt a munkát, mindig érdekelt a vasúti közlekedés, és talán elmondhatom, hogy a szakmám legmagasabb elismerését, a Baross Gábor-díjat is megkaptam, és nagyon büszke vagyok rá. Hat gyermekem van, öt közülük családot alapított, és 12 unokával büszkélkedhetek.

Mekkora a Gémesi család?

Gémesi Csaba: – A családfát felrajzoltunk az 1700-as évektől. Igaz, az utóbbi időben már kissé elhanyagoltam ezt a részét, de az utolsó számolás szerint a mi generációnk, gyermekeink és unokáink összlétszáma meghaladja a 70 főt. És igyekszünk minden évben össze is hozni a rokonságot, karácsonykor és pünkösdkor. Egy évvel ezelőtt 69-en voltunk. 

Milyen érzésekkel fogadták, hogy elnyerték a Bárdy Péter-díjat?

Gémesi Csaba: – Be kell valljam, hogy megkönnyeztem. Péter nagyon közel állt hozzánk, és hogy ránk gondoltak, az nagy megtiszteltetés számunkra. Nagyon köszönjük, hiszem mi egyek voltunk Péterrel.

Gémesi Levente: – Péter alakja világossá teszi, hogy aki gyermekekkel foglalkozik, az az ő javukat akarja. Bárdy Péter a pedagóguspályát választotta, és gyermekeimen keresztül is érzékeltem azt a szeretetet, azt a megközelítést, hogy „nem baj, hogyha a kémiát nem tudod, csak rendes ember váljék belőled”.

TAT 8544o6
Légifotó a haraszti városrészről 1945-ből. Már abban az évben megkezdődött a koronauradalmi földek szétosztása

1945: gödöllői ÚJRAKEZDÉS

Az 1939 és 1945 között zajló második világháború Magyarországot és benne Gödöllőt sokáig megkímélte. 1944. március-19 én aztán a németek bevonultak az országba, és ez Magyarországot is hadszíntérré változtatta. De...

Beregszász éli mindennapi életét, de a feszültség érezhető

TESTVÉRVÁROS a háború árnyékában

Gödöllő küldöttsége ukrajnai testvérvárosunkban járt, ahol a fegyveres konkfliktus mindent megváltoztatott. Kérjük, hogy az előadás idejére mobiltelefonjaikat kapcsolják ki. És kérjük, hogy légiriadó esetén hagyják el a színházépületet, és menjenek...

Szedmák Ágnes az aszfaltra váró utcában

Megvan a kétharmad az Alma utcában

Régen dédelgetett álma látszik megvalósulni az Alma utca Kert utca felőli szakaszának. Az önkormányzat idei költségvetéséből ennek a területnek az aszfaltozására elkülönített kerethez lakossági hozzájárulásra is szükség van. A lakók...