Gémesi Levente és Gémesi Csaba a Bárdy Péter-díj idei két díjazottja
A gödöllői vívás hagyományainak ápolásáért, a gödöllői vívósport nemzetközi szintre emeléséért és közösségépítő tevékenységük elismeréseként idén Gémesi Levente és Gémesi Csaba kapta meg a Bárdy Péter-díjat. E díjat a premontrei gimnázium egykori igazgatójának emlékére hozták létre volt kollégái, barátai. A díjazott edzőtestvérpárt, dr. Gémesi György polgármester két öccsét a díjátadó előtt kérdeztük.
Kezdjük a díj névadójával, Bárdy Péterrel! A premontrei gimnázium egykori igazgatója 2016-ban, 58 évesen hunyt el. Hogyan emlékeznek rá?
Gémesi Csaba: – Bárdy Péterrel egészen a bölcsőtől az óvodán át az iskoláig együtt nevelkedtünk. Szomszédok voltunk, együtt játszottunk, együtt jártunk iskolába. Később elvált a pályánk, hiszen ő pedagógus lett, de aztán a versenyrendezés, a vívás kapcsán szorosan együttműködtünk. És természetesen a családdal is nagyon jó kapcsolatokat ápoltunk. Péter számomra egy ikon, csak összeszorult torokkal tudok emlékezni rá. Korán elment. Mindig az ölelés jut eszembe róla.
Gémesi Levente: – Én együtt jártam vele iskolába, alsó tagozatba. Majdnem azonos korúak voltunk, ő áprilisi születésű, én májusi. Édesanyám sokat volt kórházban, Péter édesanyja segített ki minket anyatejjel, így tejtestvéri kapcsolatban is voltunk. Később pedig mind a hat gyermekem a premontrei gimnáziumba járt. Ráadásul Péter egyik fia, Tamás az én fiammal, Csanáddal egy osztályba került, és a mai napig a legjobb barátok. Így a barátság öröklődött.
Honnan származott az a gondolat, hogy a Gémesi család a vívás mellett teszi le a voksát a sportágak közül?
Gémesi Csaba: – Édesapánk, aki igaz magyar ember volt, két dolgot biztosan szeretett: a kardot és a lovat. Apánk Budapesten is tájékozódott arról, hogy lehetne gyermekeinek vívóleckéket adni. Benkő Tibor kezdte el végül az oktatást, és apánk kapott az alkalmon, mindegyikünket beíratott vívásra. Tibor bácsinak olyan vonzereje volt, hogy mindig kitartottunk mellette.
Gémesi Levente: – Az egyetem jelenlegi főépületének kistornatermében kezdtünk sportolni, majd a nyolcvanas évek közepén lekerült a szakosztály a pincébe, és három évvel ezelőtt végre méltó helyre, a vívócsarnokba költözött a gödöllői vívósport.
Testvérük, dr. Gémesi György polgármester válogatott vívó volt, Gémesi Csanád pedig már két olimpiai éremmel is büszkélkedhet, egy bronz- és egy ezüstéremmel. A Gémesi családban kötelező vívni?
Gémesi Csaba: – Nem volt kötelező, és ma sem az. Az én gyermekeimnek természetesnek tűnt, hogy amikor mi mentünk edzésre, ők is jöttek utánunk.
Gémesi Levente: – Csanád fiam gyermekei már járnak a minicsoportba. Ezt én alapítottam, vívás-előkészítéssel foglalkozunk ott a legkisebbek számára. És György bátyánk unokái is járnak hozzánk.
Gémesi Csaba: – De nem mindenki. Az én unokáim más sportágat választottak.
Igaz az, hogy a vívás nagy fegyelmezettséget igényel?
Gémesi Csaba: – Azt mondanám, hogy a vívást tanulni kell. Technikai és egyben fizikai sport is. A tanulási készség a legfontosabb. Be kell egy gyereknek látnia, hogy ehhez valóban kell bizonyos fegyelem, és nemcsak a fegyverhasználat miatt, hanem a siker érdekében is.
Gémesi Levente: – És szeretném eloszlani azt a tévhitet, hogy mi csak a legjobb képességű gyerekekkel foglalkozunk. Aki szeretné kipróbálni, azt alkattól, magatartástól függetlenül szívesen látjuk. Hiszen ebben a korban, amikor elkezdik a vívást, még nem látszik, hogy a gyerek szeretne-e bajnok lenni, és lehet-e belőle bajnok. A vívás az eredményektől függetlenül is számos pozitív élményt fog adni az évek során.
Milyen változást hozott Gödöllő sportéletében az új vívócsarnok?
Gémesi Csaba: – Rendszerességet és jobb lehetőségeket. Jóval nagyobb lett a szakosztály létszáma, sokkal többen járnak. Nagyon jól be kell osztani az időt ahhoz, hogy elférjünk. Nagyon pozitív a hatás, és remélem, hogy ez a jövőben is így lesz.
Gémesi Levente: – A MATE-GEAC vívószakosztályaként működünk. Az egyesület is hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt években, és vívószakosztályunk is szinte megduplázódott, immár 210-220 fő között mozog a létszáma.
Hadd kérdezzem önöket civil életútjukról. Melyek voltak a legfontosabb csomópontok?
Gémesi Csaba: – A matematika és a fizika szeretete a családi fészekben is megvolt, hiszen édesapánk fizikus volt. Mi ezen az úton mentünk tovább. Én gépészmérnökként végeztem, és Paksra kerültem, a Paksi Atomerőműbe, ahol a reaktorfizikai osztályon működtem, önálló mérnök voltam, majd Budapesten, az Atomenergia Hivatalban dolgoztam. Később pedig a radioaktív hulladék kezelésével foglalkoztam. Innen mentem végül nyugdíjba. Mindig fontosnak tartottam, hogy a munkámat és a sportot szétválasszam. Nem volt olyan, hogy egyik helyen a másikra hivatkoztam. Előfordult, hogy külföldi verseny után hajnali háromkor értünk haza, és én reggel hét órakor már bent voltam a munkahelyemen. Soha nem hivatkoztam a vívásbeli elfoglaltságomra. És a mai napig nagyon szeretek lejárni a vívóterembe. Öt unokám van, ennek a fényében éldegélek.
Gémesi Levente: – Én is a műegyetemen végeztem, de én a közlekedést, ezen belül a vasutat választottam. A MÁV hivatali lépcsőjén lépkedve eljutottam a vezérigazgatóságig, aztán a Közlekedési Főfelügyeletre kerültem vasúti hatósági szakértőként. A cégtábla mindig változott, most már minisztérium, és tavaly onnan mentem nyugdíjba. Nagyon szerettem ezt a munkát, mindig érdekelt a vasúti közlekedés, és talán elmondhatom, hogy a szakmám legmagasabb elismerését, a Baross Gábor-díjat is megkaptam, és nagyon büszke vagyok rá. Hat gyermekem van, öt közülük családot alapított, és 12 unokával büszkélkedhetek.
Mekkora a Gémesi család?
Gémesi Csaba: – A családfát felrajzoltunk az 1700-as évektől. Igaz, az utóbbi időben már kissé elhanyagoltam ezt a részét, de az utolsó számolás szerint a mi generációnk, gyermekeink és unokáink összlétszáma meghaladja a 70 főt. És igyekszünk minden évben össze is hozni a rokonságot, karácsonykor és pünkösdkor. Egy évvel ezelőtt 69-en voltunk.
Milyen érzésekkel fogadták, hogy elnyerték a Bárdy Péter-díjat?
Gémesi Csaba: – Be kell valljam, hogy megkönnyeztem. Péter nagyon közel állt hozzánk, és hogy ránk gondoltak, az nagy megtiszteltetés számunkra. Nagyon köszönjük, hiszem mi egyek voltunk Péterrel.
Gémesi Levente: – Péter alakja világossá teszi, hogy aki gyermekekkel foglalkozik, az az ő javukat akarja. Bárdy Péter a pedagóguspályát választotta, és gyermekeimen keresztül is érzékeltem azt a szeretetet, azt a megközelítést, hogy „nem baj, hogyha a kémiát nem tudod, csak rendes ember váljék belőled”.
