Nem szorul különösebben magyarázatra, iskolaidőben milyen Gödöllőn és környékén a reggeli csúcsforgalom. Mégis, t bben az árral szemben közlekedve
csak azért kiautóznak a városból, hogy a Gödöllői Ipari Park főépületében működő
üzemi büfében, pékségben igazi kovásszal (sőt, vadkovásszal) készült kenyereiből
vegyenek.
No, már csak ezért is érdemes közelebbről megismerni Sukta Gábort. Saját kezével
végez minden munkafázist, kivéve a pultos munkát: azt már a kolléganőjére bízza. Arról nem is beszélve, hogy ha megkóstolja valaki, nem biztos, hogy egyhamar rá tud fanyalodni a megszokott „bóti” kenyérre.
Belépve a Gödöllői Ipari Park fő irodaépületébe, korábban néhány asztalka és szék, meg egy általában zárva talált büfé látványa fogadta az oda belépő embert. Most viszont, hogy Gábor átvette a büfé üzemeltetését, kis túlzással, hétfő reggel egymás után érkeztek a vásárlók, köztük több olyan ismerős is, aki a városból érkezett egy-egy vekniért.
„Amikor 2024-ben a sütödének kerestem helyet, a Gödöllői Ipari Park ajánlott egy lehetőséget: a sütöde mellett működtessek egy helyi kis büfét a parkban dolgozó emberek számára” – meséli Gábor. „Aztán olyan jól beindult, hogy napi ötven kenyeret is előkészítek, péksüteményeket, szendvicseket, sok mindent, amire egy ilyen típusú büfében szükség van. A vadkovászos kenyér összeszetevői: liszt, víz, só és kovász. Ennyi. Az arány az időzítés, és a sütési technológia a kulcsa mindennek, de ez már szakmai titok. Igen, hosszú idő az elkészítése, de ha valaki megkóstolja, akkor nehezen tudja ismét megenni a bótit. Ez nem nagyképűség, ez a minőség titka, valamint a törzsvevőim által visszaáramló információk.”
És valóban. Miközben beszélgetünk, az emberek csak jönnek-mennek, annyian
viszik a Sukta-Kovász kenyeret és a belőle készült szendvicseket. Egy ismerős arc
is felbukkan a bejáratnál: Maráczi Tamás újságíró kolléga, aki csak az autóját hozta az ipari parkba szerelőhöz, szintén elismerő bólintással nyugtázza a kenyérkóstoló után:
„Ez igen!” És már meg is vette a Sukta-féle kenyeret.
– Mindig exkluzív kenyereket akartál készíteni? – kérdezem.
– Nem. Gödöllőn nőttem fel, erkeles diák voltam, a kistarcsai Flór Ferenc Gimnázium után közgazdászként diplomáztam. Már 17 évesen volt egy kis vállalkozásom a Balatonnál. Nagyon élveztem, hogy a magam ura lehetek. A gyerekeknek trambulinokat, majd később Zorb-labdapályát üzemeltettem.
– Nyilvánvaló, hogy ezután a kézműves kenyér készítése következik.
– Persze hogy nem – mosolyog Gábor. Gyermekkorom óta vonzottak a konyhai
dolgok, például sütés, főzés. Nagyon kreatív tevékenységnek tartom az ételek elő- és elkészítését. Ebben az időben csatlakoztam egy „Kovászos kenyér élesztő nélkül” elnevezésű Facebook-csapathoz, ahol az alapító tagok nagy örömmel adtak át tapasztalatokat, jó tanácsokat a vadkovászos kenyér készítésével kapcsolatban. Mesterem többek közt Vidáné Klári volt, akivel a mai napig jó kapcsolatot ápolok, ő a csoport létrehozója, megálmodója. Örömmel segített, és örült neki, hogy végre egy fiatal férfiember is van a csoportban, akit érdekelnek ezek a kérdések. Azóta persze már több pékkel is kapcsolatba kerültem, akik nagyon-nagyon kreatív kenyereket készítenek versenyekre, megmérettetésekre. És mit mondjak? A szekér
beindult. Otthon kezdtem, aztán egyre több visszajelzést kaptam, hogy nagyon
jó, amit csinálok. Ez hét évvel ezelőtt volt, a pékségem egy éve működik itt. Sopronban végeztem el felnőttképzés keretében az iskolát, hogy pék lehessek. Célom a magas minőség megőrzése, már csak ezért is mindent egyedül csinálok.
2025-ben a Pékszövetség felhívására „Frigyes” nevű kenyeremmel beneveztem a
Szent István-napi ország kenyere versenyre, ahol teljes meglepetésemre az 5. helyezést értem el. Vagyis az 2025. év ország kenyere versenyének 5. legjobb kenyere címet nyertem el. Ez számomra szakmai visszajelzés is, amely motivál, arra sarkall, hogy jövőre ismét megpróbálkozzam.
Gábor és kolléganője 13 óra körül bezárnak, de a munka újabb nagy része csak ezután kezdődik, hiszen a másnapi kenyereket és péksüteményeket elő kell készíteni, hogy aztán másnap kora reggel neki lehessen állni a sütésnek.