Mi nálam az újdonság? Nincsenek nagyon fák, mert az aszályos nyarakat sajnos megsínylették, így több fám is kivágásra került. Így lett a vadregényes, árnyékos kertemből az idei évre egy napsütötte vidék. A füvem eddig, lévén szinte egész nap árnyékban volt, gyönyörű volt mindig, annak ellenére, hogy a nyíráson kívül túl sok figyelmet nem fordítottam rá. Tudom, ez nem méltó egy kertészhez, de higgyék el, nem igényelt különösebb gondozást a tavaszi trágya kiszórásán túl. 

Most, ahogy önöknek is javaslom, szellőztetésen fog átesni és felül lesz vetve Sport magkeverékkel, mert véleményem szerint az egyik legjobb és legstrapabíróbb mag, ezért is használom szinte minden épített kertemben. 

Igen ám, de mit tegyen az, akinél valahogy a fű, mint zöld felület nem igazán kivitelezhető? 

Nagyon klassz más, úgynevezett fűpótlókat lehet beszerezni, többek között ilyen a fehér here is, amely nitrogént ad a talajnak, szépen, párnaszerűen elfekszik, és kiváló a szárazságtűrése. Nagy előnye, hogy ha nem nyírják le (márpedig a nagy hőségben ne vágják hetente), fehér virágokat hoz, amelyek a nagy zöld felületben kiválóan díszítenek! 

Másik nagy kérdés évek óta, hogyan legyen szép a gyepünk. 

Nos, ha van öntözőrendszerük, ez egy fokkal könnyebb kérdés, bár láttam már olyan gyepfelületeket is tönkremenni locsolási tilalom idején, amelyekről nem is gondoltam volna. Nagyon egyszerű volt a magyarázat. A tulajdonos betartotta a tilalmat, a fű egyszerűen kiégett. 

Az én véleményem az, hogy egyre inkább teret hódít a réti gyep, amit önök közül sokan gaztengernek hívnak. Ne tegyék! A parkokban lévő füvet sem hívják így ugye. 

Lehet, hogy van benne gyom, virág, „oda nem illő” dolgok, de ezek a felületek bizony sokkal jobban bírják, mint akár a gyepszőnyegek, akár a vetett füvek. Persze megértem, hogy sokan szeretik a vetett füvet, ezzel sincs semmi baj, csak a tapasztalatom azt mutatja, hogy sokkal többet kell velük évről évre foglalkozni, és klasszisokkal több vizet igényelnek, mint a réti gyepek. 

Apropó vízigény! Sokan a napi kétszeri locsolást is preferálják, de ha elkezdenek ritkábban locsolni, akkor a fű nem fog ellustulni, hanem mélyebbre ereszti a gyökereit, így más rétegekből is tud magához vizet venni. Ezt úgy hívják, „éheztetés”, ami nem olyan rossz dolog, mintha mi nem kapnánk napokon át enni. A legkevesebb az, hogy én ideges lennék, de a füvek nem így működnek szerencsére. A díszfüvek meg pláne nem.

Ők, ahogy tavaly is, idén is bírni fogják a strapát, nem is szeretik, ha agyon locsolják őket, így velük nem lesz túl sok gondjuk. 

Most már, ha az időnk is úgy engedi, az első fűnyírásokon is túl lehet esni, és a tél után adjanak tápot a gyepfelületeiknek, de minimum szarvasmarhatrágyát szórjanak szét, meglátják, hogy berobban majd a kertjük. 

Vigyázzanak magukra, mert csalóka még az idő!